Fájdalommal búcsúzunk Dr. Frisnyák Sándor professzor kollégánktól, a Nyíregyházi Egyetem egyik ikonikus alakjától, aki pályafutásának döntő részét - 1968 és 2024 között - a Földrajz Tanszékhez, ill. a Turizmus és Földrajztudományi Intézethez kapcsolódóan végezte. Kiváló tudós-tanárként, kollegaként, pedagógusként emlékezünk rá. Példamutató pályafutás áll mögötte, nagyszerű és szerény embert, kiváló professzort veszítettünk a személyében.
A szülői házból hozott tartásával, önfegyelmével, következetességével és önművelésből is gyarapodó hatalmas szakmai tudásával méltán vívta ki környezete és hazai geográfusok elismerését. Kiváló szervezőképessége, áldozatkészsége, a geográfusok közössége iránti őszinte elkötelezettsége önzetlenséggel és segítőészséggel párosult. Legendás munkabírását csak szívjósága múlta felül. Nemzedékeket kötött össze, barátságokat ápolt, s figyelmességével példát adott a másik ember méltó megbecsülésére. Az elődök teljesítményét becsülte, s ha közre adott egy-egy kötetet, a nehézségek legyőzésével bizonyította, érdemes küzdeni a céljainkért.
Példaértékű elhivatottsággal végezte szakmai munkáját évtizeden keresztül. Rendkívüli műveltségű, nagy munkabírású professzorunk volt, aki mindent megtett azért, hogy a geográfushallgatók generációinak átadja tudását, formálva értékítéletüket, különös hangsúlyt fektetve a hely és a tájhaza megismerésére. Hazánk, a Kárpát-medence mindig prioritás volt számára, mindig ebben gondolkodott, a kultúrtáj változásának történeti földrajzi aspektusú feltárására és bemutatására törekedett. Patriotizmusát igazán a cselekedeteiben fejezte ki. Nem a nagy szavak, hanem a tettek voltak számára a legfontosabbak.
Az általa szervezett emlékezetes konferenciák, az általa szerkesztett nagyszerű kötetek a magyar geográfia maradandó értékei. A zempléni, bükki, nyírségi, bodrogközi tájakat, településeket bemutató lenyűgöző előadásai, a Kárpát-medence földrajzi és történeti értékeiből adtak számunkra ösztönző erőforrást. A Kárpát-medence földrajzának enciklopédikus tudású, szerény apostola volt. A gazdaság, a társadalom, a közlekedés, a település és a történeti földrajz terén publikációi fontos orientációs pontok maradnak. Szeretetre méltó és értékalkotó egyénisége, valamint nyíltszívűsége, hazaszeretete minden megnyilvánulásában érzékelhető volt.
Nagy hangsúlyt fektetett a tehetséggondozásra, az általa kialakított történeti földrajzi szakmai műhely értékeinek bemutatására és átörökítésére. Türelmének és a tanított tantárgyakhoz való alázatos hozzáállásának köszönhetően a geográfiához kevésbé közel állókat is magával ragadta, s tanítványait eredményesen motiválta. A történeti geográfia komplexitásán keresztül is értéket és mintát adott számunkra is. Ez nem csupán kiváló pedagógiai képességének volt köszönhető, hanem személyes példamutatásának is. A professzor úr számára legfontosabb a családja volt, mérhetetlenül büszke volt gyermekeire és unokáira, igaz erről ritkán beszélt.
Mi, kollégái, tanítványai , a Nyíregyházi Egyetem voltunk a második családja. Mindvégig lojális volt az Egyetemmel és a kollégáival szemben egyaránt. Több évtizedes kitartó, fáradtságot nem ismerő munkájával Nyíregyházát a hazai tanárképzés és a földrajz oktatásának erős bástyájává tette, a történeti földrajzot pedig feltette méltó helyére: a magyar tudomány és geográfia asztalára, ezzel a történeti földrajz egyetemes nemzeti tudománnyá emelkedett.
Ahol tudott ott segített, szerettünk vele dolgozni. A Magyar Földrajzi Társaság Nyírségi Osztályának 50 évig volt az elnöke. Jogelőd intézményünkben, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Földrajz tanszékének vezetése (1968-2000) mellett tizenöt évig a főigazgatóhelyettesi tisztséget is ellátva segítette a mindenkori főigazgatót is munkájában. Mindenki támaszkodhatott stabil értékrendjére, segítőkészségére, tapasztalataira. Kitartó munkája, diplomatikus személyisége jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a Bessenyei György Tanárképző Főiskola városunk egyik meghatározó felsőoktatási intézményévé vált.
Köszönjük ezt Neki!
Mi, kollégái tovább visszük a tőle látott, tanult értékeket és elhivatottságot. Már nyugdíjas professzorként vehette át a Nyíregyházi Egyetem legnagyobb szakmai kitüntetését, a Bessenyei Arany Oklevelet és Plakettet, s a 90. születésnapjára ez év május 14.-én tartott ünnepségen így nyilatkozott:
„…A legnagyobb motiváció, amit kaphattam, a kollégák és tanítványok elismerése és szeretete volt…”
Most ezzel az elismeréssel és szeretettel köszönünk el a PROFESSZOR ÚR-tól, s kisérjük utolsó útjára. Ahogy munkája és személyisége, emléke is velünk marad, amíg élünk. Emlékét őrzik könyvei, tudományos és ismeretterjesztő művei, közös fotóink, szeretett Tanszéke/Intézete falai, és mindazok, akiknek volt szerencséjük ismerni Őt!
Távozása a magyar tudomány és a hazai történeti földrajz pótolhatatlan vesztesége. Egy igazi PROFESSZOR távozott körünkből. Bölcsessége, kedves egyénisége nagyon hiányzik. Halála fájdalmas űrt jelent tanítványainak, barátainak egyaránt. Halálával egy végtelenül tisztességes, sikeres szakmai pályát befutott életút zárult le.
Fájdalomtól megtört szívvel búcsúzunk egy kiváló oktatótól, pedagógustól és kollégától, Dr. FRISNYÁK SÁNDOR tanár úrtól.
Nyugodj békében Sándor bátyám, Isten Veled! Emlékezni fogunk, s tanulni Tőled!
A Nyíregyházi Egyetem Földrajz és Turizmus intézeti tanszéke nevében:
volt kollégái, barátai, munkatársai és tanítványai