Mendöl Tibor (Nagyszénás, 1905. máj. 5. – Bp., 1966. aug. 21.): földrajztudós, egyetemi tanár, a földrajztudományok doktora (posztumusz 1967). Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte. 1927-ben a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetében Milleker Rezső mellett tanársegéd. A 30-as évek első felében a Sorbonne ösztöndíjasa volt s tanulmányútjain bejárta Európa nagy részét. A 30-as évek második felétől jelentek meg a magyar városokról újszerű, a morfológiai és a funkcionális szerkezet közötti összefüggésekre rávilágító tanulmányai. 1940-től a Budapesti Tudományegyetem Emberföldrajzi Tanszékének ny. r. tanára; a Magy. Földrajzi Társaság alelnöke. Ez időben ismerte fel és mutatott rá a német szakirodalomnak a magyar, közelebbről az alföldi városokról való téves történeti földrajzi felfogására. A II. világháború után Bulla Bélával megírta a Kárpát-medence földrajzát. Emellett az időközben általános gazdaságföldrajzi tanszékké átszervezett tanszéke hallgatói részére több jegyzetet is írt. Településföldrajzi munkásságában olyan szintetikus felfogáshoz jutott el, amelynek elméleti és módszertani alapjai e tudományág további fejlődéséhez is alapot nyújtanak. 1964-ben az MTA nagydíjjal, a Magyar Földrajzi Társaság Lóczy emlékéremmel jutalmazta. 
A szöveg forrása: Láng Sándor 1967. Mendöl Tibor. Földrajzi Értesítő; Magyar Életrajzi Lexikon. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10349.htm 2011.09.16.
Arckép: Mendöl Műhely, CC BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=58018023